Cicavíziók

Macskatörténetek, sztorik egy óvatos cica életéről
Cicavíziók - Morcica naplója


8. Botrány az állatorvosnál
Kétszer is megfordultam már a kétlábúak által „állatorvosnak” nevezett macskasanyargató helyen. Állítólag a mi érdekünkben történik minden, ezt 50szer elmondja a személyzet a cicáknak, de nekem vannak ezzel kapcsolatban kétségeim. Mert kérem, ott a cicát bántalmazzák! Húznak-nyúznak, szurkálnak, benyúlnak a számba, és mindeközben elvárják, hogy „együttműködő” legyek. Na nem!
Nézzük a konkrét esetet. Miután elfoglaltam helyemet a hordszékemben (persze nem adtam magam könnyen, hadd mozogjon a Kétlábú), levonultunk a limuzinomhoz. Már említettem, hogy a kétlábúaknak van mindenféle masinájuk, ezek közé tartozik a lift meg az autó. Ezek speciel jópofák, a macska beszáll az egyik helyen, látszólag nem történik semmi, és kiszáll egy teljesen más helyen. Egész élvezetes lenne, ha az a másik hely nem az „állatorvos”. De az volt, és én tudtam, hogy ebben nem lesz élvezet.
Hordszékemet egy kopár szobában feltették egy billegő asztalra, és kinyitották. Várták, hogy majd magamtól kisétálok… Egy frászt! És ekkor minősíthetetlen szemtelenségre ragadtatta magát az egyik bámészkodó kétlábú! Illetni mert a mancsával! És kiráncigált! Egy darabig mozdulatlanul vártam, hátha abbahagyja, okos cica nem konfrontálódik, ha nem muszáj, ám nem vette le szőrös sonkaujjait a hátamról! És ekkor bedobtam az egyes számú sziámi macskacselt: egy gerinccsavarással hátravetettem magam, mire a meglepett pribék elengedett, egy gyönyörűen kivitelezett hátraszaltóval a szoba másik végén landoltam, és elkezdtem keresni a menekülés útját. 

(Céltalan szaladgálás körbe-körbe a rendelő fala mentén. – KL)

Nem igaz! Egy ijedt macska viselkedését imitáltam az ellenség félrevezetésére!

(A tények makacs dolgok! – KL)

A macska még makacsabb dolog! Tehát lazán kocogtam, nyomomban az állatorvos és a sonkaujjú pribék egy ketreccel, az egyik sarokban meg az én Kétlábúm próbálta leplezni, hogy vihog. És ekkor megpillantottam az ideális búvóhelyet! Egyetlen merész ugrással elfoglaltam az ellenség főhadiszállásának központját!

Pinterest

(Beült a rozoga íróasztal széteső félben lévő fiókjába - KL :O)

Így is lehet mondani. Az ellen mindent megpróbált, hogy hatalmába kerítsen, kezdték lebontani az objektumot, ám én a megfelelő pillanatban kiugrottam, és folyt tovább a hajsza. Végül beszorítottak egy asztal alá, és Kétlábúm javaslatára (az áruló!) bevetették a hordszékemet is. Választanom kellett, hogy a fémketrec vagy a saját (gyönyörű, lila, csajos) hordszékem. Nyilván inkább az utóbbiba menekültem be, és ezzel véget ért az egyenlőtlen küzdelem, három ádáz kétlábú egyetlen védtelen cica ellen. Ám keményen helytálltam, azóta az állatorvosi rendelőben csak „Vadmacska”-ként emlegetnek, és rettegik e nevet!

(Tényleg, és a „pribék” – ápoló – segítséget hív, amikor megjelenünk – KL)

Hogy mi történt ezután, nem tudom, mert belém döftek egy hosszú, mérgezett tőrt, és én hősiesen elaludtam. Csak a limuzinban ébredtem fel, útban hazafelé, elhagyván vitézségem színhelyét.

7. Égszakadás-földindulás: takarítás – minden macskák rémálma (és minden Belindáé – KL:) 
A macskajogok legdurvább megsértésének tartom, hogy biztonságosnak hitt kuckóimat szétszedik, felforgatják, és kellemesen kialakított komfortzónámat tönkreteszik. Végre sikerült otthonosra preparálni a durva és rideg frottírtörölközőimet, erre lecseréli a Kétlábú. Roppant sértő egy olyan tiszta kis állatnak, mint én.
De külön felháborító a mód is, ahogyan ezt csinálja. A kétlábúak tökéletlenségükből adódóan mindenféle gépeket használnak. A rabságban eltöltött idő alatt megtanultam, hogy a mosógép és a mosogatógép ugyan fenyegetően morog, de nem tud elmozdulni a helyéről. Persze jellemző módon az egész lakosztályomban nem talált jobb helyet a Kétlábú az Alomnak, mint a mosógépnél. Képzelhetitek, mit élek át, mikor alkotás közben felüvölt mellettem a centrifuga. 

Pinterest

És van egy pimasz, erőszakos, fenyegető masina, amit nyilvánvalóan direkt ellenünk fejlesztettek ki. Minden kétlábú tart egy ilyet, hogy a nála sokkal fejlettebb macskafajjal szemben fenntartsa a hatalmát! (Mármint a vélt hatalmát, mert ugye minden cica tudja, hogy valójában ki irányít!) Az én Kétlábúmnak is van, és használja is. A fedőneve: porszívó. Persze jól tudjuk, mire való, valójában macskaszívónak kellene nevezni. Amikor idegtépő hangon felvonyít, és szétesik körülöttem minden, menekülnöm kell, bármi áron. De hiába, mert visszataszító, fekete ormányával mindenhova követ, nincs hová bújnom! Bele sem merek gondolni… mi lesz, ha egyszer elér? Ó rettenet! 

Pinterest

(Megjegyzem, ilyenkor mindig nyitva áll az egyébként bezárt hálószobaajtó, hogy a „felsőbbrendű faj” magasztos képviselője elbújhasson, de sajnos nem mindig találja meg. – KL)

És mikor a szörnyű porszívó végre elhallgat, és eltakarodik a vackára, jön a „felmosó”. Egy újabb, némán lopakodó, de nyilvánvalóan veszélyes macskagyilkos, amely összevizeli a padlót, és ráadásul napokig tartó, kellemetlen szagot hagy maga után (pfúj). Órákba telik, mire minden visszakerül a helyére, megszárad, és én is úgy-ahogy megnyugszom. Beülök felmosószerszagú sarkomban az öblítőszagú, még nyers frottírtörölközőre, és elgondolkodom a kétlábúak káros szokásain. Vajon mit akar ezzel a takarítás nevű, otromba szertartással?

(Végre, valamiben egyetértünk! Szerintem is ostobaság! – KL)

6. Rágalom!
Nem igaz, hogy „betéptem”! Nem igaz, hogy füvezek! A macskagyökeret kizárólag egészségügyi, terápiás célokra használtam, mert rabságomnak komoly mentális következményei vannak. Egyre gyakrabban feledkezem meg az óvatosságról, és hagyom, hogy a Kétlábú a közelembe jöjjön. Sőt gyakran azon kapom magam, hogy a zsákmány, amire rávetődök, a mellső mancsában libeg! Borzasztó még belegondolni is, milyen veszélynek teszem ki magam ilyenkor! És egyébként is, ez a látszólagos jólét, az ennivaló, a meleg, a kiszolgálás, a zsákmányjátékok kikezdik az éberségemet, elaltatják a gyanakvásomat. Lehet, hogy ez is a céljuk! Lassan elvesztem régi önmagamat!
De NEM. Morcicából sosem lesz szobacica!
És e macskát próbáló küzdelemben csoda-e, ha a pillanatnyi feledést hozó macskagyökérrel orvosoltam hasadó énem? Persze kizárólag gyógyászati céllal!
És ha már itt tartunk… A Kétlábú meg sört iszik! Igen! Tudja meg mindenki! Pedig ő nincs bezárva és kiszolgáltatva egy nála hússzor nagyobb ragadozónak! Úgyhogy bagoly mondja verébnek…
Jut eszembe, látta valaki a tollas egérjátékomat?


Extázis fél 7-től 7-ig :) (KL - a paparazzo)


5. Az ellátmányról
Hát igen, kétségtelen, hogy nagy előnye a szobacicalétnek a kellemes hőmérséklet meg a folyamatos tápanyagellátás. Aki élt már az utcán, az tudja, milyen sokat jelent, ha biztosak lehetünk benne, hogy jön a kaja. Lehet vitázni, hogy szabadság vagy viszkáz, de most maradjunk a konkrét esetnél.
Kétlábú a maga korlátolt lehetőségei szerint megteszi, amit tehet. Mindig van kaja. A minőség elég hullámzó, de a mennyiségre nem lehet panasz. Gurmékaját eddig egyszer szolgált föl, miután orvoshoz vitt (gondolom, valamiféle kiengesztelésnek szánta). Ez volt az első találkozásom ilyen delikát finomsággal, nyami!
Egyszer pár napig együtt lógtam egy perzsával. Megszökött a környék alfa kandúrjával, de már másnap megbánta az egyéjszakás romantikát. Folyton a menhely körül szaladgált, alig várta, hogy megtalálják. Végül meg is jött a személyzete. Nagy felhajtás volt, egy fekete terepjárón érkeztek, a nőstény kétlábú sikoltozva ölelgette a perzsát a fajára jellemző mellső domborulatokra (amik gyanúsan dacoltak a gravitációval). Hogy mért nevezik az ilyet cicamicának! Direkt sértő ránk nézve! Ezalatt a kigyúrt hím a kocsiban maradt, és úgy tett, mint akinek semmi köze a zajos heppiendhez. Na, ez az elkényeztetett cat de lux mesélt a felső körök étrendjéről. A legtöbb kajának a nevét sem hallottam soha. És most sem hallom… De hát mit várhatok az én alsóközéposztálybeli Kétlábúmtól?
A baj csak az, hogy nem tudom leszoktatni a száraz kajáról. Pontosan tudja, hogy a puha, tasakost szeretem, mégis tolja a ropogtatósat. Rágni kell! Szörnyű! Utána fogok nézni, hogy ez nem tartozik-e bele az állatkínzás fogalmába. Addig is a bevált pantomimmal próbálok rá hatni (a tál hosszas vizsgálata, szemrehányó tekintet, kiszámított lassúsággal távozunk, jelezve, hogy éhezünk), de hátracsapta a fülét, megvetette a lábát, és nem enged ebben a lényegi kérdésben.
Időnként konzervkaját szolgál fel, ami puha is, sok is, igazi ünnepnap a cicának. Mint tegnap is. Az egészet betoltam... Most azonban abba kell hagynom a blogolást, mert meg kell látogatnom az Almot. Ma már harmadszor. Nem mintha lenne összefüggés... Csak ülne már le a Kétlábú a súlypontjára, amíg itt toporog, nem hagyhatom el a biztonságot jelentő bázist! Pedig végem van, ha nem mehetek ki azonnal! (És neki is...) Na végre! NYÁÁÁááó! 

4. A kiszolgálásról
Mindenki tudja, hogy az Alom egy macska számára kultikus hely. Ősi szabályok, egyéni igények alapján használjuk, vagy nem használjuk. A végtermék elásása alapvető jogunk és kötelességünk, a szokás eredete elmúlt idők homályába vész.
Kissé akadozott eleinte az itteni szolgáltatás. Fogvatartóm vett egy drága almot, amire az volt ráírva, hogy "2-4 hétig". És az én pelyhes Kétlábúm elhitte... Már két hete használtam, és a helyzet tűrhetetlenné vált. Elhelyeztem egy nagyobb adag figyelmeztetést az egyik szőnyegre, de nem esett le neki elsőre, kellett még egy figyelmeztetés a másik szőnyegre is. Erre már elrohant venni egy új almot, azóta nagyon odafigyel.
Reggelente, amikor megyek a fürdőbe megnézni, kész van-e az Alom, ott guggol előtte fújtatva, és botcsinálta aranyásóként lapáttal keresi benne a kincset, amit éjszaka elrejtettem. Nem vesz észre, terebélyes hátsója mögül figyelem a fejleményeket. Azért vannak rabságomnak kellemes pillanatai is: cicák, tegyük a mancsunkat a szívünkre, melyikünk hagyná ki ezt a látványt?
Ezek a kétlábúak annyira rettegnek pár nyamvadt bacitól - ezt tessék figyelni: felporszívózza a fürdőszobát (gyűlölöm, erről majd máskor bővebben), felmossa Domestosszal, és mivel be van tojva, hogy valami bajom lesz tőle, felmossa tiszta vízzel is. Néha majdnem baleset történik, mire végre bemehetek az Alomhoz, de inkább vigye túlzásba, mint hogy elhanyagolja. Egyelőre ez a szolgáltatás nagyjából rendben van, egy 10-es skálán 7-es.


3. Arról, hogy ki a gazdi, és ki nem
Ejtsünk szót a Kétlábúról, akinél raboskodom.Meglepetésemre rendszeresen gazdinak nevezi magát. Kérdem én: milyen jogon?
Mint tudjuk, a "gazdi" a személyzet legmagasabb rangú tagja. Kétlábúfogalmak szerint a "házvezetőnő" vagy a "főkomornyik" rang felel meg neki.
Namármost! Kérdem én, kinevezte valaki a szóban forgó kétlábút? Nem! Én legalábbis biztosan nem! Ehhez képest mást sem hallok, mint:
"Gazdi megjött" - de jó!
"Gazdi hozott valamit az ő kiscicájának" - ezt a mondatot azért valamiért kedvelem.
"Gazdi szereti az ő kiscicáját" - az érzés nem kölcsönös.
"Nem kell félni a gazditól" - itt torpanjunk meg egy pillanatra. Amikor hosszabban a Kétlábú által ironikusan "rettegőnek" nevezett sarokban tartózkodom, az nem azért van, mert félek. Egy Morcica nem fél! Hanem azért, mert én egy, az átlagnál óvatosabb cica vagyok. Idekerülésem körülményei, azt hiszem, indokolják a fokozott gyanakvást. Etetnek, itatnak, kiszolgálnak, de vajon mi célból? És ha tulajdonképpen hizlalnak? Mindenki ismeri a Jancsi és Juliskát! Hadd ne folytassam ezt a gondolatmenetet!


Képek egy "óvatos" cica életéből - KL
:O)

A Kétlábú most ott ül a foteljében, és a nevetségesen aprócska dárdájával fonalakat bökdös meg gabalyít. És persze olvadó mosollyal figyeli, amikor kecsesen megmutatom magam pár percre. Majd szétesik a nagy jóindulattól! De senki se higgye, hogy meghatódom! Majd ha fagy! (Megjegyzem, amikor tényleg fagy, nem is olyan rossz itt a kaja mellett, a melegben - de akkor sem lesz közeledés! Csak hadd pedálozzon tovább!)

2. Catnapping!


Kellemes őszi este volt, amikor a Kétlábú teraszára hozott a balsors. Andalogni akartam egy kicsit a holdfényben. Fogalmam sincs, miből gondolja, hogy nem tudtam lemenni. Nem akartam lemenni, mert jól éreztem magam. Ennyi.

(Itt azért megjegyezném, hogy az andalgás több mint három napig tartott! - Kétlábú/KL)

Mert azt hittem, nem lesz abból baj, ha elfogadom a vézna ennivalót, amit kitett, és kicsit körülnézek nála.
Mit is képzeltem! Pedig anyukám mindig arra tanított: „Soha ne bízz a kétlábúakban, kiscicám!”


És megtörtént! Fajtársaival összefogva az éj leple alatt lépre csalt, a hajnal már rabságban talált egy ijesztő fémketrecbe zárva. Ott vergődtem egész éjjel a zuhogó esőben, véres mancsokkal próbáltam kiásni magam, a ketrec rácsait rázva nyávogtam az éjszakában magányosan! Leírhatatlan volt a szenvedésem!

(A szenvedéstörténethez hozzátartozik, hogy kevesebb mint öt óra alatt eltűnt a ketrecből a 40 deka (!) konzerv cicakaja - KL)

Nagyon vicces! Lehet poénkodni a csalikajával! Fáztam, unatkoztam, éhes voltam! Nem lehet egész éjjel rázni azt a ketrecet! Naná, hogy megettem! Hősiesen!
Azóta a Kétlábú a lakásában tart bezárva. Ez, kérem, macskarablás! Catnapping! És még barátkozni próbál a maga bumfordi, esetlen, kétlábú módján! Na, erről bővebben majd legközelebb!



1. Tiltakozom!
Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy a leghatározottabban tiltakozom! Az ellen, hogy az engem illetéktelenül fogva tartó Kétlábú a Placcs névvel illet! Felháborító! 
Mindenki tudja, hogy egy macskalány született úrinő. A legvadabb halpiaci buli után is komilfó a bajsza hegyétől a farka végéig, minden körülmények között megőrzi a méltóságát, és mindig tökéletes a viselkedése (szemben egyes kutyákkal, na, tudnék mesélni). És egy ilyen vérbeli hercegnőt, egy született kékvért a Placcs névvel rángatnak le a sárba, tesznek nevetségessé! Tűrhetetlen! Mind hangzásában, mind jelentésében teljességgel méltatlan és sértő! Még egyszer: tiltakozom!
Kiscica koromban szerettem volna Anasztázia lenni... vagy Ludovika… végül a  Morcica nevet választottam. Csajos és vampos egyszerre, kifejezi egyéniségem mindkét oldalát. Szóval, Hölgyeim és Uraim, bemutatkozom: a nevem Morcica.
Nem Placcs! Placcs, az soha!


6 megjegyzés:

Palkó írta...

:)))
Barátkoztok már?

Belinda írta...

Én igen... :)
Azért lazul már a cica, a nyílt színen eszik már régóta, naja, a pocak nagy úr! De most már előjön máskor is, a kanapén pihen összegömbölyödve, mint egy igazi cica. De csak amíg ülök! Ha felállok, azonnal iszkiri a kanapé alá, a sarokba!

a Matula ikrek írta...

Nekem tetszett a Placcs! :D
De ha őlédisége Morci(s)a Addams akar lenni... ám legyen! :o)

Belinda írta...

Majd felhívom a méltóságos asszony figyelmét a párhuzamra! Nem gondoltam volna, hogy még egy úrnőm lesz... :O)

Palkó írta...

Műkszik!
Ezek szerint én bénáztam valamit, ... vagy a blogger irigyelte tőlem ezt az élményt! Mert minden fejezet olvasása EGY ÉLMÉNY! :)

Belinda írta...

Palkó! Örülök! Főleg annak, hogy szerzek pár kellemes pillanatot! :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...